Írott képek Budapestről. Élet-újrahasznosítás, életigenlés vagy életpazarlás. Másképp feltéve: vagyunk-e olyan strapabírók, mint egy Cyclus táska?

A Havannán megállt az idő, ezzel nem mondok újat. Furcsa helye Budapestnek, mert létezik ennél szegényebb lakóövezet, ami mocskosabb, viszont vidámabb. Vajon van-e valami újrahasznosítható a Havannán? A fejekben biztos, a jó magyar fejekkel ott sincs gond, de meg lehet-e nyerni a Havanna-harcot?

Ahogy anyám mondja: nem az a szégyen, ha fakó és foltos, hanem az, ha piszkos és rongyos. A Havanna nem mocskos, csak szépen lassan SZÉTESIK. Egyszerűen megeszi az idő, mert nincs pénz, kedv, szándék újat rakni azoknak, akiknek meg kellen tenniük. Jó 20 éve jártam itt utoljára – semmi nem változott. Az ablakkereteken mintha emberöltők óta nem lenne friss festék, a fémelemekről végigfut a falon, a párkányon, a kövön a rozsdás víz, a valami groteszk proliesztétika alapján felfelé kunkorított betongyűrűkben fa helyett gaz. Amikor már az alumínium ablakkeret is rózsaszín!

Ha valamit fel akarsz fogni a taóból, a Kondor Béla sétány felső végén kell végigandalognod 35 fokos melegben. 200 méter, de mintha az örökkévalóság lenne. A kis kuksznijukban 150 Ft-os műanyag lapátokat, 1500 Ft-os szintetikus táskákat, gombóc fagyit áruló arcok alatt ölbe tett kéz. Ez az első 50 méteren. Utána a többi EGYSZERŰEN CSAK VAN, és megbolondulsz még a gondolatára is, hogy végigmenj rajta.

A Havannán az emberek nem szakadtak, nem piszkosak. Adnak magukra, büszke ember a havannai. Ha otthonán nincs is mit mutogatnia, a szegénység nemtörődömségével nem kérkedik. Csak mintha mindenki belenyugodott volna, hogy innen nincs kiút, ezen foltoznivaló nincsen. Beleszülettél, beleragadtál, nem ereszt. Ami most itt van, azt nem az emberek tették tönkre, hanem az idő. Nincs betört ablak, aládúcolt erkély, még grafitit is alig-alig látni, és nincs több piszok sem, mint máshol – de itt az idő sokkal többet időzött!

Két iskola mellett is elmegyek, a bejáratuk olyan – leszámítva az Eu-zászlót – mintha harminc éve ember nem járt volna be-ki rajta. A sportcsarnok valaha nagy büszkeség lehetett, most már mállott fém és beton (ennek falán épp díszeleg némi falfirka). Ám az udvaron szépen fésült, tisztán öltöztetett gyerekek játszanak, nem olyan a kép, mint mondjuk egy borsodi falu fátlan-salakos udvaráé (nem mintha arrafelé nem lennének vidámak és gondtalanok a gyerekek!).

A Match viccesen "akciós hónapot" ígér – mintha különben annyira máshová menne a jónép vásárolni. A CBA-ba aligha, mert rajtam kívül egy vevő sincs. Amint kifizetem a kólám, a kasszás hölgy megy is a dolgára. A pultra ezer apróság kirakva, azt lophatnék el, amit akarok. Itt ennyire nem szokás lopni, vagy ennyire nem érdekel már ez sem senkit? A görögösen kék-fehérre festett léc-gyrososnál pedig már egészen pontosan a nyomor álmodik.

Egy helyen látok az erkélyen „Eladó” feliratot, de azon is talán még négyjegyű a telefonszám. Amiből viszont van: Messiás keresztény könyvesbolt, Agapé szeretetszolgálat, gyermekek átmeneti otthona, pedagógiai szolgálat. Reményre nyilván van vevő.